Nosce te ipsum.

Egy őszi séta Leszálltam a buszról a végállomáson. Pont elállt az eső, ami elől eddig a busz nyújtott menedéket, de azért így is eláztam egy picit, mielőtt felkaptam volna a rozzant Ikarusra. Milyen furcsa, hogy tud az ember örülni ennek a félholt fémdoboznak, ha éppen esik az…

Rég vártam már a mai napot. Egy ideje inkább féltem tőle. Igen, így pontosabb. Volt néhány ember az életemben, akik elég előkelő helyen álltak a fontossági listámon. Ketten. Messzemenően specifikus volt a helyzetük, mert már nem voltak haverok - annál többnek éreztem őket,…

Nagy divattá vált ma azt hangoztatni az élet minden területén, hogy "nincs is más célom, csak az, hogy boldog legyek". Vagy, egy másik példa: amikor karácsony előtt körbeérdeklődünk a nagyszülők körében, hogy mit szeretnének karácsonyra, és ők csak ennyit felelnek:…

Felvettem valamelyik nap a XXI. Század című műsort a tévéből. Ma jutott rá időm, hogy megnézzem. Lecsüccsentem komótosan a TV elé, és bekapcsoltam. A két fő téma: egy dokumentumfilm Leninvárosról (ma Tiszaújváros), és Victor Vasarely munkássága. Igazándiból az egészet…

Harmadik részSzépen lassan haladtunk az újonnan beszerzett telkünk ügyes-bajos dolgainak rendezésében, végére értünk nagy nehezen a gyomlálásnak is. Ember nem volt arrafelé, aki ráismert volna arra a földdarabra, illetve... Kevesen voltak, akik látták valaha annak a teleknek a…

Tegnap tök magamtól arra jutottam sétálgatás közben, hogy kedvesebbnek kellene lennem a világgal. Illetve, a világot alkotó emberekkel. Nem akarok Teréz anya lenni, vagy ilyesmi, de talán az is jelenthet némi támpontot az életemben, ha másoknak segítek. Persze nem árt ésszel…