Nagy divattá vált ma azt hangoztatni az élet minden területén, hogy "nincs is más célom, csak az, hogy boldog legyek". Vagy, egy másik példa: amikor karácsony előtt körbeérdeklődünk a nagyszülők körében, hogy mit szeretnének karácsonyra, és ők csak ennyit felelnek: "boldogságot".
Szerintem ez nincs így jól. A boldogság nem cél. A boldogság egy valós cél elérésének eredménye. Minél tovább küzd az ember a kitűzött cél eléréséért, annál nagyobb a boldogság, amit átél, ha megszerezte végül. Példának okáért, tűzzük ki célul, hogy veszünk egy gombóc csokifagyit. Ha egy gazdag kisgyereké ez a cél, ő csak kér egy ezrest a szüleitől, hogy megvehesse az édességét, megkapja a pénzt, elmegy és megveszi a fagyit. Fél percig mosoly ül az arcán - elérte a célját. Ugyanakkor, ha ezt egy szegény kisgyerek választja célul, akár napokig is spórol rá, vagy visszavált üvegeket, hogy összegyűljön a kívánt pénz. Végül ő is összeszedi a rávalót, így elmegy és megveszi. A kezébe kaparintja a fagyiját, leül vele egy padra és elnyalogatja. Közben végiggondolja, hogy mit tett ezért az egy gombóc fagyiért. És büszke lesz magára. Boldog lesz egy kis ideig.
És a két boldogság messze nem ugyanolyan. Legalábbis szerintem.
