Felvettem valamelyik nap a XXI. Század című műsort a tévéből. Ma jutott rá időm, hogy megnézzem. Lecsüccsentem komótosan a TV elé, és bekapcsoltam. A két fő téma: egy dokumentumfilm Leninvárosról (ma Tiszaújváros), és Victor Vasarely munkássága.
Igazándiból az egészet először csak a várostörténet miatt vettem fel, érdekelt, hogy milyen volt az ország 40 évvel ezelőtt. Vicces. Az egész fekete-fehér rész tulajdonképpen propagandafilm volt. Megijedtem tőle. "A városban minden harmadik embernek van autója." ; "A városban az átlagéletkor 24 év." ; "15 év múlva már húszezren lakják majd a várost". Igen. Persze... :) Rengeteg pénzből gazdálkodhatott Leninváros, és nagyon szép környezetet épített maga köré. Igen. Gyönyörű volt - számomra a szocializmus "dizájnja" is szép -, de arról már nem szól a fáma, hogy milyen áron. Borsod-Abaúj-Zemplén megye akkoriban az egyik legszegényebb volt Magyarországon, mégis... Még a megyeszékhelynél is fényesebb volt az élet Leninvárosban. Egyszerű matematika az egész. Vegyél el minden pénzt a környező városoktól, és add oda az új propagandavárosnak. Bejött. Na jó. Annak bejött, aki Leninvárosban élt. Azt meg úgysem látta senki, hogy miként él a kiemelt város közvetlen tőszomszédságában a többi magyar. Az nem ment a híradóban. Érdekes egy élet volt anno. A minap néztem egy videót a neten, amiben valaki azt mondta, idézem: "Nem feltétlenül volt jobb az élet régen, attól, hogy nem emlékszünk minden rosszra." Igaza lehet. Mindegyik kornak megvolt a maga rákfenéje. Egy másik történetet is olvastam a neten, a negyvenes évek Magyarországáról:
"1945-46 folyamán zajlott Imrédy Béla volt miniszterelnök népbírósági pere. Imrédy korának egyik legkiválóbb gazdasági és pénzügyi szaktekintélye volt (mekkora hiányt szenvedünk ma ilyen értelmes politikusokban!), kormányfősége előtt a Magyar Nemzeti Bank igazgatói posztját töltötte be. Még javában folyt az egykori miniszterelnök pere, amikor felkereste őt védője, és közölte vele, hogy a nemzet érdekében szükség volna új pénz bevezetésére a teljesen elértéktelenedett pengő helyett. A börtönigazgató jóváhagyásával Imrédy megkapta a szükséges anyagokat, és munkához látott. Később első fokon Imrédyt halálra ítélték, majd ismét megjelent az ügyvéd, s közölte vele, hogy minél előbb fejezze be a munkát, mert azon múlik élete. 1946. február 26-án készült el a fogoly a tervezettel. Az ügyvéd átvette a munkát, majd közölte, hogy védence tervezete döntő szerepet játszik majd a kegyelmezési aktusnál. Mi sem természetesebb, s jellemzőbb azon időkre, hogy másnap – elutasítva a kegyelmi kérvényt – az egykori miniszterelnököt agyonlőtték." (az erős forint bevezetését a kommunizmus saját érdemének tartotta, ezzel is hirdette erényeit - hát... nem egészen így volt.)
A másik téma Vasarely. Tudtomon kívül, de már ismertem a művészetét. Nagyon tetszik, ő alkalmazta először a világon a térhatás ábrázolását a rajzain. A XX. Század elején született Magyarországon, majd a '30-as években kivándorolt Párizsba. Ekkorra már megvolt minden tudása ahhoz, hogy megalkothassa az új stílust. Élte végéig vissza akart térni, de a magyar politika nem engedte meg neki. Ami azért érdekes, mert Vasarely hithű kommunista volt. A párt mégis utálta a művészetét. Ilyen az élet. Rengeteg pénzt keresett életében, aminek nagy részét a magyar művészek megsegítésére fordította, a többit pedig alapítványok működésébe fektette. Halála után a család elherdálta a maradékot... Íme egy Vasarely:
