Ritka vagyok errefelé, mint a "fehír holló". Nem gond, hisz most elég nyugodt időszakomat élem. No ez így nem teljesen igaz. Most sincs teljes béke (milyen unalmas élet is lenne), van néhány dolog, ami piszkálja a csőröm.
Ami talán a leginkább érzékenyen érint, az az, hogy egy barátom kezdi elveszíteni a realitásérzékét. Olyan dolgokat tesz meg, amik szerintem messzemenően túllépik a normális, józan erkölcs határait. Nem akarom bántani, segíteni szeretnék neki. Nem biztos, hogy sikerül, de én megpróbálom. Legjobban talán azt értékelem benne, hogy elfogadja az összes hibámat. Kicsit fura érzés, mert én most épp próbálom őt "átformálni" - de talán mentségemre szól, hogy nem magam miatt, hanem azért, hogy ne szakadjon ki teljesen abból a szociális közegből, amiben eddig mozgott. Márpedig most eléggé úgy fest a helyzet, hogy arccal előre lépeget ki ebből a társaságból. Én elfogadom, amit csinál, habár néha nem esik jól. Kezdte kicsit túlfeszíteni a húrt. Azzal tisztában vagyok, hogy a kettőnk életstílusa - pontosabban a külső máz - hasonlított egymásra. Egománnak tűnhet, ha azt mondom, hogy a stílusom nagy hatást gyakorolt rá, de sajnos én egész konkrétan úgy látom, hogy egyre inkább kezdett "Z-vé" válni. Megtisztelő, hogy felnéz rám, örülök, ha talál követnivalót a személyiségemben, de nem szeretném, hogy úgy emlékezzenek rá, hogy igen, "Ő volt az a srác, aki úgy humorkodott, mint Zé". Nem szégyen, ha a személyiségedet mások pici jellemvonásainak elsajátításával formálod. Ez nem gond. Az már inkább, ha a saját személyiséged teljes mellőzésével veszed fel egy másik embertől vett tulajdonságokat. Nemrég kezdett igen komolyan foglalkoztatni ez a dolog, amikor bementem a közösségbe, és teljesen úgy éreztem magam, mintha már bent lettem volna egyszer. Furcsa volt.
Minden ember törekszik az egyediségre. Szerintem. Mindenki próbál valahogy elkülönülni az átlagtól, legalábbis én úgy gondolom, hogy a gondolkodó ember nem fogadja el azt amit az arcába tolnak, hanem próbál mélyebbre ásni, végiggondolni, hogy valóban érték-e amit kap. Ilyenformán nem fogadom el az általánosan bevett értékeket, inkább kialakítom a magamnak a számomra értékeket képviselő érzetek/gondolatok/tárgyak halmazát. Te is értelmes lény vagy - akármennyire próbálod titkolni, így elvárom tőled, hogy saját gondolataid legyenek az élet minden területén. Nem bánom, ha átveszel tőlem poénokat, vagy öltözködési elemeket, a lényeg csupán annyi, hogy vidd bele a saját gondolataidat.
A másik vonatkozása az erkölcsösségnek, az a hozzáállásod a sulihoz. Figyelj rá jobban, mert nem lehet a végtelenségig bujkálni a felelősség elől. Ezzel sem basztatni akarlak, de szeretném, ha megfogadnád a tanácsom. Kezdesz eltávolodni tőlünk. Szerintem még időben szólok. A többi rajtad múlik.
