A kezembe akadt az egyik feltörekvő politikai párt (a Jobbik) szóróanyaga az egyik fantasztikus angolórán, így jobb dolgom híján elkezdtem tanulmányozni a tartalmát. Egy összefoglaló brosúra volt, leírták benne az alapvető irányelveiket, megszólaltattak nevesebb, híresebb tagokat, elmondatták velük a saját (vagy egy előre megírt) véleményüket, és az utolsó lapon egy szép színes grafikonon bemutatták, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint, ha most lenne egy előrehozott választás, be tudnának kerülni a parlamentbe.
Az élcelődő hangvétel ellenére szimpatizáltam azzal, amit láttam. Tetszett, hogy megvan bennük azt az elemi erő, amivel szét lehetne zúzni az ország béklyóit. Szélsőjobb. Elég éles váltás, ha tekintetbe vesszük, hogy eddig nagyon minimálisan, de baloldali beállítottságú voltam. Szimpatikus volt, hogy a miniszterelnök vállalt egy-két rázós dolgot, és én hittem neki, hátha talpra tudja állítani kis hazánkat. Tévedtem. Nem tudja. Itt lenne az idő, hogy váltsunk. Új terv, új vezető kell. Megközelítőleg 0% annak az esélye, hogy a Jobbik kerüljön hatalomra az elkövetkező pár évben, sőt, akár 1-2 évtizedben, ami azért lelombozó hír, mert a lakosság egyre radikálisabb lesz, egyre tovább fognak fokozódni a belső ellentétek, amiket talán ők meg tudnának oldani, ha most szabad kezet adnánk nekik. Ugyanakkor lehet, hogy a társadalmunk még nem lenne kész arra, hogy elfogadja az ilyesféle radikalizmust. Ki tudja?
Személyes véleményem szerint hatalomrakerülésük után záros határidőn belül diktatúra alakulna ki Magyarországon. Igen. Ezek után is szimpatizálok velük. Úgy gondolom, hogy a magyar nép végérvényesen bebizonyította ezalatt a 18 év alatt, hogy képtelen demokráciában élni. Népünk túl önző ahhoz, hogy a másikra is gondoljon. Minket irányítani kell. Elég ha, egy távolabbi rokonainkra - elődeinkre, a hunokra gondolunk. Világméretű birodalmat hoztak létre, amíg az az egy uralkodó irányította őket. Amint meghalt, szétesett az egykoron rettegett állam, a nép egymás ellen fordult, és szép lassan eltűnt a történelem végtelen süllyesztőjében.
Közvetlen miután elolvastam a szórólapot, elkezdtem megint unatkozni - angol órán mi mást tehet az ember??? -, így hátramentem a leghátsó padba, ahol várt egy negyedikes törikönyv. Felcsaptam az elején, és pont Hitler hatalomrakerüléséről volt benne szó. Gondoltam, nem árthat, ha elolvasom. Félelmetes volt. Hitler az 1920-as évek végén kezdte el kiépíteni a tekintélyét, amire alapozva kirobbanthatta a II. világégést. Vegyünk sorban, hogy mik történtek azidőtájt Németországban... Először is, alig néhány éve vesztették el az I. világháborút. A nép a végletekig le volt hajszolva, rengeteg sebesült, még több halott - ezeket mind-mind fel kellett dolgoznia a társadalomnak. A gazdaság romokban hevert, minden tartalék elfogyott. 1920-ban megállapították a fizetendő kártérítés összegét (269 MILLIÁRD aranymárka, ~ 50 évre), ami egy időre biztosította a német életszínvonal stagnálását (létminimum). Ügyes politizálással ugyan ikerült ebből az összegből jelentősen lefaragni, de mielőtt elkezdhettek volna bizakodni, a '20-as évek végén beütött a történelem eddigi legnagyobb világgazdasági válsága, minden negyedik ember munkanélkülivé vált. Ezekben az időkben jelent meg először a német szociáldemokrata párt gyűlésein egy alacsony, bajszos emberke. Adolfnak hívták, azt hiszem. Igen. Adolf Hitler. Kitűnő szónoki képességei révén egy év alatt ő lett a párt elnöke. A szélsőjobboldali párt szembeszegődött az eddig uralkodó "teljesítés-elvvel" (ami ki akarta fizetni a kártérítést), és megtagadta annak törlesztését. Fanatizmusának hála maga mellé állította a teljes Németországot. A többit már mindenki betéve ismeri. Néhány tízmillió halott, kb. ugyanennyi sebesült, két atombomba. Igazán semmiség, ugye? Hát persze...
Nem azt mondom, hogy ez fog történni most is. Csak érdekes látni a párhuzamokat. A háborút leszámítva, gondoljunk bele, mi zajlik itthon. A magyarság kezd felocsúdni, hogy a rendszerváltás semmit nem ért, így sem jó. Általános az elégedetlenség. Súrlódnak a nemzetiségek, növekszik a rasszizmus. Világgazdasági válságot kiabálnak szerte a bolygón... És lám, a szélsőjobb erősödik...
Mi nem rendelkezünk akkora erővel, mint Németország, nem lennénk képesek ilyen szintű konfliktust okozni. Csak nem árt, ha szem előtt tartjuk, amire a történelem már megtanított minket...
