Kezdem meglátni a kapcsolatokat. Nem keresem, egyszerűen csak megtalálom őket. Ilyenformán kezdek belelátni a magyar pesszimizmus mélységeibe, okaiba. Kezdem megérteni azt, hogy miért alakult ki ilyen formában. Miért ilyen tömény, miért nem tud belőle menekülni szinte egy magyar ember sem. Cirka 700 év (néhány évtizednyi kivételtől eltekintve). Ennyi idő alatt nem történt a magyarsággal semmi jó. Csak vesztett. Fejlődött ugyan, de amit ki tudott volna hozni magából, azt mindig elfojtotta valamilyen balszerencse... Ami nem öl meg, az erősít. Legyen így. Hétszáz év alatt nagyon erősek lettünk. Végtelenül erősek. El tudjuk fogadni a reménytelenséget. Jaj! Hogy ez nem is lenne igazi erősség? Upsz... Pici hiba az amúgy csilli-villi elméleten.
Én igazán nem csodálkozom azon, hogy ha végigsétál a külföldi Budapesten, a legtöbb arcot mogorvának, érzéketlennek találja. Segítőkészek vagyunk - nem erről van szó. Tudunk beszélgetni. Értelmesek vagyunk. Egyedül erre vagyok büszke. A magyar a világ egyik legértelmesebb népe. De ezzel sem tudtunk elérni semmit, mert valamiért ez a világ nem akarja, hogy nagyok, erősek legyünk. Mint voltunk egykoron... Ezzel az emberanyaggal a világot lehetne megváltani. Nem, nem katonai hadműveletekről beszélek. Ha a 10 millió lakosból akár csak 1 millióra teszem az átlagos intelligenciaszint felett állók számát, már az rengeteg tudóst - és messze nem túlzó becslést jelent. Ide még nem jutott el az a - nyugaton - oly jól bevált módszer, miszerint "egy birkát könnyebb irányítani, mint egy embert".
Maradjunk meg az öntudatunknál. Ne engedjük meg, hogy az értelmünket elvegyék. Ez az egyetlen dolog, amit az ember meg tud védeni másokkal szemben. A tudását. A tudást nem veheti el senki. Lássuk meg az okokat, a világ bábszínházában a bábmozgatókat. Lássunk a díszlet mögé. Gimnáziumban tanulok, ami talán még mindig a társadalom értelmiségi rétegének a legnagyobb hányadát adja. Hogy milyen a tanrendszer? Könnyű lenne megfogalmazni... De ha csak becsmérlem, azzal nem érek el semmit. Csak tanáccsal szeretnék élni. Kérek minden pályaválasztás előtt álló embert: NE menjen tanárnak csak azért, mert kap egy három hónapos munkaszünetet. A tanár célja legyen az, hogy minél értelmesebb, minél életképesebb ember faragjon a diákjából. Ha valaki szerint ez úgy is működhet, hogy csak felolvassa a diákságnak a könyv vastag betűjét - nos, ehhez csak gratulálni tudok. Körülbelül 20 ember tanított eddig az iskolában. Ebből a kisebb embertömegből - ha őszinte akarok lenni - talán ha 3-4 főre néztem fel. Akiket példának tudok magam előtt statuálni. Szerintem ez nagyon rossz arány.
Ez az ország soha nem fog tudni kitörni ebből a reménytelen harcból, amit rá szabott az élet. Kitörni nem tudunk, hát viseljük sorsunkat emelt fővel. Hatalmas büszkeséget fog jelenteni majd a jövőben, hogy mi leszünk az egyetlen ország, ami rendelkezik önálló gondolatokkal. Az ember ezért csodálatos - képes gondolkodni. Képes véleményt kialakítani. Őrizzük meg. Emelkedjünk a világ fölé. Csak ki kell várnunk, amíg a nyáj mrá önmagát sem lesz képes ellátni - ahhoz is hülye lesz.
Más.
A pesszimizmus véleményem szerint nem csak a magyarságra jellemző. Tény, hogy mi borúsabban látjuk az előttünk álló életet, mint akármelyik másik ország lakói, de messze nem mi vagyunk az egyetlenek, akik pesszimisták.
Az egész világ lassan meg fog undorodni önmagától. Mély depresszióba fog esni (amilyenhez hasonlót már többször átélt - pl. XIX. század eleje). Lassan - közvetlen, mielőtt végképp tönkretenné magát - rádöbben, hogy hibázott. Hibázott, és nem tudja helyrehozni. De ha jobban belegondolok, ezt nem is lehetne másképp csinálni. Az ember ilyen. Ez a világ az ember kénye-kedve szerint lett kialakítva. Az ember társas lény. Mégis elpusztítja a társát. Gonosz tréfa az élettől, nemdebár? Elég, ha a most oly' divatos gazdasági v_ls_gra gondolunk (nem akarok kikerülni a címlapra).
Miért beszélünk most világv_ls_gról?
Az alapoktól indulok. Ősközösség. Tiszta "rendszer", az ember nincs ismeretében annak, hogy mi a magántulajdon, nem tudja, hogy milyen az, amikor neki van valamije, másnak nincs. Megjelenik a tulajdonlás fogalma, így - akár erre vezethetjük vissza a konfliktusokat is - az embernek érdeke, hogy védje a magáét, és spóroljon - előre gondolva a nehéz időkre. Először termények cseréje - kereskedése indul meg a csoportok között, később - a helyzet könnyítésének érdekében bevezetnek egy ellenértéket, ami fedezi az adott mennyiségű termény árát. Megjelent a pénz. Innen egyenes út vezet ahhoz, hogy kialakuljon először az ókorban a tényleges kereskedelem, ami fejlődhetett volna egészen tovább, ha nem jelenik meg időközben a kereszténység - egy vadonatúj népbutítási forma, ami eretnekségnek bélyegez meg szinte minden addigi tudományt, és eredményeit - de így sajnos a világ kényszerpihenőre vonul, egészen a "sötét középkor" végéig, amikor már nincs annyi ereje a hitnek, hogy kordában tudja tartani a gondolatokat. Megjelennek az első elméletek arról, hogy hogyan lehetne az egyénnek még célravezetőbb a "gazdaságpolitikája". Rávilágítanak arra, hogy hogyan növelhető a haszon. Ez teljesen természetes viselkedés az embertől, minden ember így gondolkodik: ha lehet, akkor többet akar. Elárulom: nagyon hosszú ideig létezik a több. Innentől már kapitalizmusról beszélünk, a gazdasági élet utolsó nagy állomásáról. A kapitalizmus lényege a szabadság, a demokratikus jelleg. Gyengéje ugyanakkor az, hogy az emberi tényezőt kihagyja a számításból - így alakulhat ki gazdasági egyeduralom, más szóval monopólium. A monopóliumok okolhatok a fokozatos erkölcsi romlásért, ami a világban végbemegy. Kihasználja az uralmát, és kizsákmányolja a többi ember. Egy ember mérhetetlenül meggazdagodik, több száz / ezer / millió szegényedik. Előbb utóbb reálissá válik az az eddig utópisztikus elképzelés, amelyben az egész világot 1-2-3 ember uralja, korlátlan hatalommal. A kapitalizmus egyre vadabbá válik - egyre kevesebb humánum jellemzi. Néhány gondolkodó már a folyamat elején észrevette, hogy ez nem vezet jóra, és kidolgozták a kommunizmus elméletét. Végtelenül egyszerű, végtelenül pozitív, végtelenül... ...megvalósíthatatlan. Amíg csak egy ember is tisztában van a magántulajdon fogalmával, addig nem képes megvalósulni. A kommunizmushoz elvezető lépcsőfokok pedig még a kapitalizmusnál is rosszabbak lehetnek - ha a diktatátori jogcím rossz kezekbe kerül.
Egy idő után a kapitalizmus sem bírja már tovább a durvulást. Már nem lesz mit/kit kizsákmányolni. Szépen lassan közeledünk ehhez a ponthoz. Elérjük a globális ciklus végét. Hogy utána mi vár ránk?
Kezdjük előről...
