Szinte minden ember szeretne tudni valamit a jövőjéről, mindenkit érdekel, hogy mi vár rá a későbbiekben. Nagyon jó lenne tudni, hogy boldogok leszünk-e. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy megéri-e az a küzdelem, amit napi szinten folytatunk céljaink elérésének érdekében. Egyáltalában, elég jó-e az a cél, amiért megharcolunk.
Rengeteg a kérdőjel, amit felvet ez a kérdés, miszerint jó lenne-e tudni a jövőnkről valamit is, vagy sem. Nem ok nélkül nem tudunk csak annyit a jövőről, amennyit. Egyszóval semmit. A tudás okozhat mérhetetlen boldogságot, de ugyanakkora fájdalmat is. Elég, ha belegondolunk abba, hogy mi lenne, ha látnánk a saját jövőnket. Nem kell sokkal, elég öt évvel előre. A legtöbb ember mély depresszióba esne, mert nem úgy alakult az élete, ahogy előre eltervezte. Meroppannának a csalódástól. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a látott élet rosszabb, mint amit elképzeltek. Csupán eltér attól. Más, mint az az idealizált jövőkép, amit a legtöbben elképzelnek magunknak. Persze az idő múlásával realizálódik a legtöbb emberben, hogy az élet nem habostorta, így nem lehet mindenkiből bankigazgató, vagy nyuszilány. Félreértés ne essék, az élet nehéz, de tud gyönyörű lenni, ha megtaláljuk azt a picike fényt a szürke félhomályban, ami elvezet minket oda, ahol őszintén jól tudjuk érezni magunkat. Az a képzeletben előre ismert öt év is csupán annyiból lenne hátrányos, hogy nem tudnánk végigfejlődni lelkileg azt az öt évet. A végcél ismeretében nehéz ugyanolyan hévvel dolgozni a fejlődésen.
Ha egy átlagembernek azt mondanánk, hogy fel fogják venni az első helyen megjelölt felsőoktatási intézménybe, és onnan évfolyamelsőként kerül majd ki, bizonyosan megelégedne önmagával, és akármennyire is koncentrál a továbbiakban a tanulásra, egy kicsit mégis lazítana. Gyengébben teljesítene, mert elveszne belőle a félsz, hogy vajon elég-e amit produkál. Márpedig a kicsi félsz pozitívan, egyfajta doppingként hat az emberre, és kihoz belőle rejtett tartalékokat. Éppenséggel megeshet, hogy pont ez a pici – így elvesztett plusz – segítette volna hozzá a jövőben a sikereihez.
A másik oldalon persze ott van annak is a lehetősége, hogy jövőbeli konfliktusokat előre látva képesek lennénk megakadályozni azokat, előbb fel tudnánk fedezni gyógyszereket, rengeteg életet tudnánk megmenteni. Gyilkosságokat, háborúkat tudnánk megelőzni. Persze csak akkor, ha csupán egy-egy szűkebb csoport bírna a clairvoyance (tisztánlátás) képességével, hisz ha mindenki tudná előre, hogy valaki meg akar akadályozni valamit, az egész nem érne semmit.
Mint mindennemű ismeret kétélű fegyver, így ez alól a jövőnk sem lehet kivétel. A jövőnk tudásának birtokában lenni egyet jelent egy új, alternatív jövő létrehozásával.
A tudatlanság áldásos... (a kedvenc mondásom, remélem már értitek, hogy miért)
