A régi énemhez képest jégcsap vagyok, ez nem vitás. Úgy érzem, hogy nem vagyok képes szeretni jelen pillanatban. Jobban szeretni valakit, mint egy barátot. Illetve, ha még bele is mernék vágni... Nem. Nem mernék. Nem akarok tönkretenni egy értékes embert. Ebbe a hibába már beleestem. Az elmúlt két hétben annyira hideg voltam, hogy komolyan elkezdtem félni attól, hogy mi van, ha többé nem leszek képes ennél többre? Már nem félek. És ez boldogsággal tölt el. Megint igazad volt. Fenébe... :) Hála az égnek!
Ma edzésen tanítottam. Jól esett. Jó látni, hogy általam ért meg valaki egy folyamatot. Jó érzés átadni azt a tudást valakinek, aminek te már a birtokában vagy annyira, hogy képes legyél azt tanítani. Külön hálás feladat volt, mert az illető engem egészen másra tanított. Talán ezzel viszonozhatom a szívességét... Szeretek adni.
Holnap suli után elég fura dolog következik majd. Ki tudja mióta, ismét kettesben leszek azzal az emberrel, akire az eddigi életem 1/3 – át építettem. Akit én martam el magam mellől. Ezt már nem tudom megváltoztatni. Feldolgozni sem igazán. Nem lesz ugyan olyan. Elfogadtam, megértettem. Mindkettőnknek fontos a másik közelsége. Én így érzem. De mégsem ugyanúgy. Számítunk egymásra, közel vagyunk. Nagyon közel. Új a helyzet. Nem tudom, hogy rosszabb-e, vagy jobb. Más. Az idő remélem segít majd megválaszolni ezt. Csak azt akarom, hogy boldog legyen. Velem, nélkülem? Nem számít.
Ezután a másik két barátommal megyek majd el egy kis italozással egybekötött eszmecserére. Nyár vége óta terveztük, az esetek nagy részében miattam nem jött össze, így remélem emlékezetes lesz mindhármunk számára. Én mindent megteszek érte.
Mosolygok. Szívből. :)
