Vajon hazugságnak számít, ha az ember oly mértékben rugalmas, hogy mindenkinek szinte más arcot mutat? Rengeteget gondolkodtam már ezen, és még mindig nem tudok dűlőre jutni... Ma családi kötelezettségemből kifolyólag elég sokat kellett vezetnem, ami már nagyon hiányzott, elvittem magammal kedvenc májpodom, rajta a legjobb zenéimmel, és félfülre beraktam, hadd szóljon az is, segítendő a gondolkodást.
Valahol Fót és Veresegyház(a) - sosem tudom pontosan :$ között, egy szolid vasúti kereszteződés után (ami, ha nem lassítasz le előtte 5-re, tönkrevágja az autód alvázát - kivéve persze ha bigfoottal járkálsz...) jutottam néhány érdekes megállapításra. Egyfelől arra, miszerint én sajnos senkivel nem viselkedem pöccre ugyanúgy. Mindenki egy kicsit másik Zé-t lát bennem. Van, akinek Zé, van akinek Zatyi, van akinek Zatty vagyok (a "pubiról" és a "faszfej"-ről most nem szólnék...). Születésem óta megtalálom mindenkivel azt a hangnemet, amire vevő. Nem tudom eldönteni, hogy ez hazugság-e. Hisz valahol én vagyok. Valahol nem. Ha mindenkivel úgy viselkednék, ahogy az énem diktálja, akkor... Hohohó... Itt van a kutya elhantolva. Az énem diktálja azt, hogy kivel hogyan viselkedjek, és az énem vesz rá arra, hogy mindenkihez idomuljak. Így még nehezebb a helyzet. Személyiségemből fakadóan vagyok olyan, mint a gyurma/zselatin/háromujjú lajhár... Szóval értitek. Felfekszem az adott formára - höhö. :)
Erre most jöttem rá. Nem tudatosan teszem ezt, ez lejjebbről jön... De azt még mindig nem derítettem ki, hogy ez hazugság-e, vagy nem... Nem tudom. Szerintetek?
u.i.: A szövegben összesen 5-ször szerepel a midnenki szó. Ebből 5-ször elírtam)
u.i.2: Már 6...
Hazugság:
Nem hazugság: I
