Érdekes dolog ez az élet. Nem tudtam tanulni egy betűt sem a hétvégén, és hétfőn két dolgozatot is írtam. Aggódtam amiatt, hogy rontani fogok az eddig sem túl fényes jegyeimen, próbáltam koncentrálni, de nem ment. A nap végére furcsa érzésem támadt... Úgy éreztem, hogy nem kell kétségbe esnem, mert szerencsém lesz. Foglalkoztam az anyaggal, de nem tudtam 100%-osan.
Hétfőn picit félve mentem be a suliba, mert azért ez mégis csupán csak egy megérzés volt, semmi több. Igazam lett. Hibátlan lett a dogám. Milyen érdekes, hogy amikor az ember valamit leges-legbelül érez, az mindig beválik. Létezik hatodik érzék, csak arra nem jöttem még rá, hogy hogyan lehet akarattal előhívni. Pedig milyen hasznos is lenne...
Más.
Azóta sem tudok koncentrálni. És nagyon élvezem... :) Hihetetlen jó érzés, hogy ide-oda kalapál a kis ketyegő. Olyan fantasztikus, hogy mindig akkor jelenik meg az ember életében valami pozitív dolog, amikor már épp ott tart, hogy "ennél már nem lehet rosszabb". Hiszek abban, hogy az ember mentalitása nagyban szerephez jut a saját sorsának alakításában. Ha pozitívan szemléled a jövőt, akkor az pozitív lesz. Küzdened kell majd, hogy fejlődjön a lelked, de meg lesz az eredménye. Aki még csak esélyt sem ad a boldogságnak, az pedig ne csodálkozzék, ha élete végéig nem görbül felfelé a szája.
Kezdtem így élni az életem az elmúlt időben. Féltem akármilyen döntést hozni, mert tartottam attól, hogy elcs*szem. Nem akartam hibázni. Hibák nélkül viszont nincs élet sem. Hálás vagyok azért, hogy erre felhívta a figyelmem az abszolutnonpluszultra táncpartnerem (tényleg... ^^), és segített visszazökkenteni. Pontosabban újra más irányba lökni... :)
[Hihetetlen. Ebben a percben írtam rá, mert épp róla írok, és még nem beszélgettem ma vele msn-en. Ugyanabban a másodpercben írt rám ő is. Mosolygok.... :) - Vicces egy játék ez az élet.]
Tehát... folytatva az előbbi gondolatmenetet, így sikerült letisztáznom - illetve új megvilágításba helyeznem néhány kérdést, amin egy ideje tipródtam már. Ha dobog, nincs mit tenni. Márpedig dobog. A megszokottól eltérően. A legédesebb szívritmuszavar... :)
Az egész suli ellenünk van. NEM ÉRDEKEL. :) Az elkövetett hibáimat szem előtt tartva - természetesen - figyelmen kívül hagyom mindenki véleményét. Egyedül fogok dönteni, és csak azt a véleményt fogom megjegyezni, amit én kérek ki az adott illetőtől. A barátaimat viszont nem fogom elhanyagolni. Az igazán fontos emberekre mindig lesz idő.
