Olaszban voltam péntektől hétfőig. Előtte viszont meglátogattam a két legjobb barátomat (elég ha ők tudják, hogy kikről is van szó :P ), és mindkettővel egyenként elbújtunk egy jó meleg és hosszú baráti ölelésben. Azt hiszem az elmúlt időszakomban nem voltam ennél boldogabb. Szeretem őket. Szeretnek engem. Tiszta és makulátlan helyzet.
"jó érzés, hogy vagytok nekem :)" - vica versa!!!!!
Olaszország nagyon jó volt. Mivel negyedjére mentem, innentől kezdve nem láttam túl sok új dolgot, ezért alkotási kényszerem alvó emberek lefényképezésében merült ki. Gyerekek... Orrspré... Nyitott szájjal aludni nem nyerő, főleg ha egy természetfotós (én) feldugja az objektívet a szádba, miközben alszol. De ez csak tanács. Tényleg... Az utazás jól telt, leszámítva, hogy a sofőr Székesfehérváron vettem észre, hogy nincs jogsija. Tényleg az attóbusz úgyse azzal megy. Jogos. DE HOGY LEHET VALAKI EKKORA RÉPA? Na jó. Vikinget szeressük (Béközép: HEEEEEEEEEEEEEEEEEJJJJ), jofféle. Gyuribá híre és maradék agysejtjei is kezdene kopni, egyre több hibát követ el... Például, hogy nem tudja, hogy hol a szálloda, és ezért éjfélig bolyongunk egy újpest méretű városkában, hogy megtaláljuk a szállodát. Seráfütty. Blúval kaptunk kétágyas szobát. Jó döntés... :) Első este kiraktuk hűlni az alkoholt, hogy legyen anyag másnapra. Lett. De ezt később... :) Bevágódtunk az ágyba és szunyáltunk. Jaj! Dehogy. Először megdobáltuk emendemsszel az alattunk lakók erkélyét. Vicces, próbáljátok ki.
Másnap Velencébe mentünk. Előtte meg piacra. Végre sikerült olyan karkötőt találnom, amit Gaia-tól kaptam régen. :) Vettünk csomó napszemcsit, meg övet. Én nem kaptam... :( Velence nagyon szép volt. Későbbi posztban még szeretnék róla írni néhány sort. Jó kis város, akármennyire áldozatává esett a kapitalizmusnak. Jól esett olaszul beszélni. Kezdem tudni megértetni magam. Egész napunkat itt töltöttük, és tök jól esett, hogy a barátaimmal egy nagy b*zivonatban énekelhettük - bohócsapkával a fejünkkön - a Kapuvári b*zibár c. számot. Ennek kapcsán megismertem néhány zalaegerszegi emberkét, akiket Blú belopott a szállodába este. Nem volt száraz. :) Ők se. Az egyik kapott fütyülőst... A felét kiöntötte. Az ilyeneket annó ledobták egy bizonyos hegyről... Vagy tévedek???? Fütyülőst (!) kiönteni. Kész... * homlokon paccsan a tenyér* Én gyümölcsnapot tartottam. 5 féle pálinka, összesen kb. 6-7 deci mennyiségben. Házi pálinkám, diópálinka, '94-es meggy, "körte ízű szeszesital", és egy másik házipálesz. Nem igazán voltam képes pl. egy kilincset megtalálni az ajtón. De nem számít. Sajnos rámjött az őszitneségi roham, ezért pár lánnyal közöltem, hogy ne akarjon idejekorán felnőni. Remélem egyszer megfogadják a tanácsomat... Este csaptunk egy "női és zé" bulit, Dzsud-Karol-Dudus-Lelila-Anna-én hatossal, denszeltek, én meg fetrengtem. Valakinek azt is kell.
Vasárnap elmentünk Gardalandba. Ehh... Nagyon jó volt. Másnaposságra a Blú (kopirájt) Tornado pont optimális... Elsőre kicsit nem esett jól, de azért felébredtem tőle. Folyamatosan morzsolódtunk a nagy csapatból, végül Baluval vonatoztunk a Green Tornadon. Tízszer. :D Első körben még felefelé is sikítottunk, utolsóban pedig... Leírom...
- Igen, nagyon szép a Garda-tó, mindig máshogy látom. Ó egy pillanat, ne haragudj..
- Igazán, enm probléma...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
- Tehát, mindig gyönyörködök benne. Ohh és megitn elnézést...
- Rá se ránts!
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Jó volt vele is lenni kicsit. Utóbbi időben alig voltunk csak ketten. Záróakkordként csináltunk egy-egy Könyves-vagont mindkét Tornadon, ahol a kocsikban csak könyvesesek ültek. Ezért szeretem ezt az iskolát. Összetart valamennyire... :) Baluval ketten vállaltuk az ingyiribingyirizést. "Ingyiribingyiri!" - "Könyves!" - "Ingyiribingyiri" - "Könyves!" - "Ingyiribingyiri" - KönyvesKönyvesKönyveÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ". A hullámvasút tőlünk zengett. Büszke voltam. És kicsit szomorú, mert nem lesz több ilyen...
Kifelé menet összeverődött a tömeg, és elindultunk Veronába. Jó kis város. Legalábbis szépen mutat a buszparkoló és a Meki között. 24 sajtburgerért fél órát álltam sorba. Kicsit se volt idegesítő, amikor a digo del buzimárék vakarták a seggüket előttem a sorban. Mivan? Felhívás keringőre? F*szt!!!!
Veronából 11-kor indultunk hazafelé. Hosszú éjszaka volt. Hosszú és kényelmetlen. Hazafelé sok helyen álltunk meg, mindig jól kimosolyogtam magam a női vécé előtt ácsingózó amazon-hordán, aztán megszántam őket, és biztosítottam nekik a férfi toalettet is. Sok emberrel beszéglettem a buszon, még többön röhögtem (én szemét...), és megint pozitívan csalódtam. Tök jó volt.
6-ra hazaértünk, aztán mindenki a maga útján...
