Még mindig beteg vagyok, és semmit se javul a helyzet. Uncsi. Nem tudom kezelni sem normálisan. Utálom, ha gyengébb vagyok a megszokottnál. Nem bírom elviselni... Hisztis vagyok. Gááááz.
Az imént említett körülmények miatt még inkább a lelkemre veszem a "megszokott" problémát. Kedvem lenne ordítani. Úgysem érnék el vele semmit. Pattogok "itthon" ide-oda, mint egy fehér pingponglabda. Sehol nincs helyem. Csak a saját szobámban tudok néha eltűnni. De ez se csak az enyém. Gyakorolnom kell a nyugalmat. A gyengeség jele, ha valaki nem tudja magában tartani az indulatait. Gyenge vagyok. Még. Dolgozom az ügyön, dolgozom.
Az utolsó edzés előtt már nem voltam a toppon, így kérdéses volt, hogy elmenjek-e. Na jó, nem volt az, így is - úgy is elmegyek. Lehet, hogy hiba volt, mert megeshet ugyan, hogy ettől lettem ilyen nagyon rosszul, de ha újraélhetném a csütörtököt, akkor is elmennék edzeni, mert tanultunk egy baromi hasznos formagyakorlatot (pa tuan qi - asszem). A lényege, hogy egy speciális légzéstechnikával 8 meridiánt (csatornát) nyitunk meg, ami elindítja a qi (csí) áramlását a testben. Ezt gyakorta alkalmazva elég komoly önfegyelemre tehet szert a felhasználó. Reménykedem benne, hogy sikerül nekem is elsajátítanom a dolgot.
