Hamarjában szeretnék még pár gondolatot hozzáfűzni az előző posthoz.
Először is: semmi kedvem meghalni. Szeretem az életemet élni, szeretem azokat az embereket, akik közel állnak hozzám. Mindenki bízza a saját becsületkasszájára, hogy ide sorolja-e magát, vagy nem. Én 90%-os pontossággal be tudom határolni, hogy kikre gondolok...
Másodszor: aki féli a halált, az úgysem fog megérteni. Nem haragszom rá. Annyit kérek csupán, hogy fogadja el, hogy én másképp tekintek az élet ezen részére. A halál nem vég. A halál egy kis "maintance" a következő kör előtt. Ebben hinni kell, nem megérteni. Aki nem hisz semmiféle felsőbb hatalomban, ugyancsak nem fogja megérteni. Nincs harag... :)
Nem vagyok beteg. Nem tartom magam betegnek azért, mert a halál is eszembe jut néha. Nem félek tőle. Kíváncsi vagyok rá. Én így képzelem el azt, amit soha, senkinek sem fogok tudni bebizonyítani. Ezért szép. Nem veszíthetek... :)
Mindazoknak, akik olvassák ezt: szeretlek Titeket barátaim, és semmi kedvem nincs abbahagyni ezt itt...
