Meg szeretnék Veletek osztani egy rövid kis monológot, amiből kiderül, hogy miért is imádok edzeni.
Előzmény: Megjegyeztem két társamnak, hogy lehet, hogy az egyik alapgyakorlatot nem fogjuk tudni megcsinálni, mert az a múltkor ketten sem sikerült végigvenni. Ekkor a harmadik öngyilkosjelölt így szólt hozzánk:
Monológ: "Lehet, hogy nekem nincs tüdőm, de ő kicsi, neked meg sok hajad van. Menni fog!"
Epilógus: Na ez még nincs... De lesz!!!
:)
update: Már van: nincs semmi értelme ennek az egésznek kívülről. De nem baj. Nekem fontos :)
