Túléltük. 3-ból ketten alig. De túléltük!!! Egy hónapja vártunk rá... Végre eljött az idő...
6 előtt néhány perccel megjelent egy csendes újpesti utcában az ezüstmetál automobil. Kiszállt belőle egy 18 körüli, copfos fiatalember. Két hölgy várt rá a kapualjban. Köszöntek egymásnak, berakodtak a kocsiba (a srác életében nem látott még kisebb hálózsákot, mint akkor). Az előre megbeszéltek szerint egy kerülőúton jutottak el a végcélhoz - a Tecsó érintésével.
Az áruházban első útjuk a 18+ - os részlegbe vezetett, és közelebbi - egyelőre még (!) nem bennsőséges - barátságot kötöttek a pusztító, gyilkoló, nyomorba döntő répagenerátorokkal (segítség, 7 betűben: alkohol). A pénztárnál az úriember hálát adott, hogy annak idején nem voltak komplikációk a születésénél, és nem szorult az anyjába a feje, így nem néz ki úgy, mint az eladó. (Tudom, gonosz vagyok. - a szerk.) Meglepően simán kihoztuk az 5.000 forintnyi alkoholt az áruházból, egy "kis sárga" táskában, amit a kapitalizmus egyik tősgyökeres fenntartója plusz 150 (százötven) magyar pengőért bocsájtott rendelkezésükre. Hogy ne legyen feltűnő a részegedési szándék, vettek még egy csomag rágót is ("Srácok, a rágóval óvatosan, jó??"). Najó, igazából felitatás céljából vásároltak néhány csomag kétszersültet. A profibbak natúrt, a kevésbé járatosak fokhagymásat (macskajajra ideális...). 6 üveg sör, egy üveg sípolós, meg egy üveg harisnya(nadrág) társaságában elhagyták az objektumot. A hölgyek hátra, az alkohol előre ült (nehogy baja legyen). A fiú sofrírozott. A nagyasszonyok az áruház parkolójából kikanyarodva már elvesztették a fonalat, így csak az úrvezető tehetségének köszönhetően találtak ki a szállásra. A cirka 30 kilométeres utat egy óra alatt tették meg, miután több intergalaktikus birodalmi központon (Fót, Veresegyház...) át kellett haladniuk, átlag gyökkettes tempóval, nehogy veszélyeztessék a többi közúton haladó személyt (senkit).
Nagy nehezen csak kiértek Erdőkertesre, ahol a háromfős udvari ceremónia meghirdetésre került - cirka egy hónappal ezelőtt. A bejáratnál a biztonsági őrökön keresztül szinte minden gond nélkül bejutottak a szigorúan őrzött, csendes, sötétbarna házikóba. A berendezkedés hamar sikerült. Miután a létszám teljes kétharmada hallgat a blélpoklos jelzőre, első dolguk volt felfedezni, hogy az úr elfelejtette elmenteni a csillagközi-pizzaszolgálat telefonszámát. A kisebb málőrt hamar orvosolták egy hozzátartozó segítségével ("Igen, pötyögd be, hogy pizzarendelés erdőkertes, mi az első amit látsz?" - "Marhapörkölt raguval..."). Kisebb szünet után (miután a srác kibőgte magát), megkapták a számot, és megrendelték a két pizzát. 60-70 perc a szállítási idő - közölte az ügyfélszolgálatos kisasszony. Érthető, a galaxis túloldaláról (Őrbottyán) tényleg nem lehet odaérni hamarabb.
Addig összeszerelték az audió-apparátot, amely állt egy youpodból, és három darab 50x50-es hangfalból (groteszk látvány). Az első kísérletek után kicsit szellőssé vált a ház - nem erre lett tervezve, vagy a fene se tudja. Nagy nehezen sikerült bekalibrálniuk az ideális hangerőt, és leültek kártyázni. A végletekig kiegyenlíett versenyben négy játszmából 3-at a fiú nyert, egyet pedig az idősb kisasszony. Ekkor megérkezett a pizza. "Pizzaszagra gyűl az éji vad...", mondá Arany egy bizonyos helyen, örökérvényű idézete most is bevált, amint a fiú belépett az étkekkel, kétszer kettő, vérben forgó szempár meredt felé késsel és villával hadonászva. Szóra se érdemes módon az ifiúr hősiesen helyt állt az amazonokkal szemben, és egy vezércsellel (odavágta a hölgyek pizzáját a másik sarokba) kikerülte az életveszélyt. Étvágyuk csillapításával egy időben a hölgyek visszanyerték az amúgy megszokott csodálatos mivoltukat, így semmi gondot nem jelentett tósztot mondani egy közös ismerősükre. Mindenki arcára mosolyt csalt az illető, aki egy pillanatra ott ült közöttük. Sajnálatosan semmi se tarthat örökké - így hamarosan elfogytak a sörök, és muszáj volt valamiféle keményebb ellenfél után nézni. Ekkor került a kezekbe a harisnya(nadrág) és a sípolós. Bölcs előrelátásáról tanúbizonyságot téve a gentleman előhúzott kettő, az alkalomhoz illő mértékű pohárkát, és töltött a hölgyeknek. Nem volt mit tenni, ő az üveget markolta a következő koccintásnál. Jó mókus módjára az ifjoncok nem hagytak semmit a poharak alján (szégyenszemre a fiatalember nem tudta meginni az egész üveg pálinkát... szégyen). Elkezdődött az este dokumentációja, így mindenki felöltötte a lehető legkompromittálóbb arcát. Ezekből láthat a nagyérdemű néhány képet alant...
Ezek után nevetséges módon a mesélő is elveszti a realitásérzékét, így ki tudja, hogy hány literrel, és perccel később ott vesszük fel a történetünk alkohollal itatott fonalát, amikor a két hölgy kilép a teraszra, és az egyikük fejére az ifiúr vödröt húz. Ezer szerencse, hogy a fiatalemberben tombol a vadászat iránt érzett szeretet, így felcsapta az afrikai sapkáját, és elkezdett rókákra vadászni. Utólag mondhatjuk, nála tisztább vadászt még nem látott Erdőkertes végtelen pusztasága. Megszámlálni is nehéz lenne, hogy hány rókát iktatott ki, de csak csinálta és csinálta, amit végül a két úrhölgy annyira megunt, hogy elaludtak a nagy küzdés közepette. Az ifjonc várt még, hátha maradt még a gaz vadakból valamerre - hű fegyvereit, a sárga vödrét, és a piros zománcozott tálát el nem engedve járőrözött a csendes éjszakában. Éjjel többször felriadt, mert gyanús hangok szűrődtek ki a szeparéból, közvetlen amellett a hely mellett, ahol a legifjabb kisasszony aludt. Belépett hozzá, és látja, hogy egyik hű fegyvere, az nagy vödör épp megtámadja a kisasszonyt. Neki se kellett több, azonnal semlegesítette az áruló fattyat.
Ezután az uraság sem bírta tovább, elterült a szoba közepén, (nagyjából)éberen ügyelve a két hölgy nyugodt álmát. Hajnalban arra kelt, hogy a két hölgy egymást mulattatja a ködös - esős reggeli órában. Ismét bebizonyította, hogy milyen is egy igazi, gavallér, jómodorú mókus, úgy tett, mint aki nem hallotta azokat a hálószobatitkokat, amikbe még egy öregebb bárszekrény is belepirulna. A hajnalt és a kora reggelt is átbeszélgették, majd lassan indulásra szánták el magukat. A férfiú még egyszer körbenézett a háztájon, hátha talál még rókákat - szerencséjére kettő még túlélte a tegnapi mészárlást, ezeket is eltette láb alól, ezúttal fegyvernemet váltott, és pajzs helyett ásót ragadott. Tisztán végezte dolgát.
Eztán a három kalandor elindult hazafelé, eltántoríthatatlanul közeledve hőn áhított céljuk, egy kiadós fürdés felé.
---
Szeretlek Titeket :)
