" ...pont ezt akartam mondani, hogy nem arról van szó, hogy azt hiszem, hogy hazudsz, hanem arról h annyiszor kétségbe estem már a bajaid miatt, és annyiszor gondolkodtam már a saját bajaim helyett a tieiden h már nem tudsz 'megijeszteni'. Arról nem beszélve hogy nagyokat csalódtam benned abból a szemszögből, hogy észre se veszed, hogy mit tesznek érted a barátaid, hogy mennyi mindent lenyelnek neked és elfogadnak, és Te még akkor is azt mondod h neked mennyire rossz.
Én csak azt láttam,hogy valahogy az utóbbi időben Neked mindig fáj a világ, és csak a rosszat látod... Megértem, hogy télleg nincs könnyű életed, azt is megértem, hogy saját magaddal se vagy tisztában, sőt még azt is elfogadom, hogy Te réteges vagy, meg így meg úgy, de akkor amit én belőled látok az nem rétegesség hanem kétszínűség
És akkor még mondhatnám, hogy egy barátság úgy jogos, ha viszonzott, és én úgy érzem, hogy nem is érdekel Téged, meg nem is nagyon tudnék neked a gondjaimról beszélni.
Szóval ezek és még sok minden más eredményezte azt h még látni is rossz volt Téged, mert esküszöm mintha egy őrültet látnék.
-----
Aki bármit is a sajátjaként tud érezni a fentikeből, szóljon!
Köszönöm az őszinteséget.
